....hogy, egy baba hírnek úgy fogok örülni, hogy nem lesz semmi ici-pici olyan érzésem, nekem már soha többet nem lesz????Mármint pici babám. Tudom, tudom...hiszen négyszer megadatott, és soha nem maradnak picik a babák, lesznek dacos három évesek, meg akaratos 10 évesek, meg kamaszak is. (tapasztalom!)
Ma ránéztem Csengére, meg a többiekre is, hiszen ott vannak, az én tekintetemben ott vannak, mikor a hasamban voltak, mikor kibújtak, mikor előszőr nevettek, tanultak meg járni, biciklizni, korcsolyázni...hiszen ott van a pici baba is, nekem még 40 évesen is, ott lesznek.
Apropó, 40 év! Nem idén, de jövőre én is megélem ezt a kort. Remélem. Semmiképpen nem élem meg tragikusan, sokáig azon gondolkoztam, mit rinyálnak a 40 évesek? Mi olyan különleges ebben? Ez is csak egy szám!
Mégis, most hogy a küszöbön toporgok, igenis érzem, hogy ez egy különleges kor. Van már múltam, van jövőm is.(ezt is remélem). Van családom, szép is, nagy is Pont olyan amilyet szerettem volna. van szerető férjem, közös múltunk, közös jövőnk is. Mégis, azt érzem, lépnem kell egy nagyot, túl nagy a küszöb a 40 éveseknek. Ebben a korban újra magamra kell találnom, hiszen bár ott van Csenge, egyre kevesebb kell belőlem a nagyoknak. De nem akarok meditálni milyen lesz MAJD! Most kell élnem, mai napnak is. Hogy rotyog a bab leves(biggyesztettem:-), hogy kisütött napocska kicsit, hogy van mit és hol pakolnom....és van kit, kiket várnom haza, az iskolából, a munka helyről....
Ma ránéztem Csengére, meg a többiekre is, hiszen ott vannak, az én tekintetemben ott vannak, mikor a hasamban voltak, mikor kibújtak, mikor előszőr nevettek, tanultak meg járni, biciklizni, korcsolyázni...hiszen ott van a pici baba is, nekem még 40 évesen is, ott lesznek.
Apropó, 40 év! Nem idén, de jövőre én is megélem ezt a kort. Remélem. Semmiképpen nem élem meg tragikusan, sokáig azon gondolkoztam, mit rinyálnak a 40 évesek? Mi olyan különleges ebben? Ez is csak egy szám!
Mégis, most hogy a küszöbön toporgok, igenis érzem, hogy ez egy különleges kor. Van már múltam, van jövőm is.(ezt is remélem). Van családom, szép is, nagy is Pont olyan amilyet szerettem volna. van szerető férjem, közös múltunk, közös jövőnk is. Mégis, azt érzem, lépnem kell egy nagyot, túl nagy a küszöb a 40 éveseknek. Ebben a korban újra magamra kell találnom, hiszen bár ott van Csenge, egyre kevesebb kell belőlem a nagyoknak. De nem akarok meditálni milyen lesz MAJD! Most kell élnem, mai napnak is. Hogy rotyog a bab leves(biggyesztettem:-), hogy kisütött napocska kicsit, hogy van mit és hol pakolnom....és van kit, kiket várnom haza, az iskolából, a munka helyről....
Én most lettem negyven októberben és most éltem meg azt is, hogy már nem "kívánom" a pici babákat - érted TE miről beszélek:)
VálaszTörlésMost épp azt várom, hogy ne kelljen folyton ugrálni a gyerekekhez, mert igazából már csak Morcihoz kell, de még is még mindig kell, de hamarosan eljön az is. Amúgy meg valóban annyi nevetést hoz az életünkbe napi szinten, hogy a világ minden kincséért sem hagynám ki ezt a korszakot sem. Én nem éltem meg tragédiaként a negyvenet, inkább azt érzem,hogy még mindig van egy csomó restanciám magammal szemben aminek egyre sürgetőbben eleget kellene tennem.
Jaj én sem hagynám, olyan jó, minden nap van valami új!:-)
TörlésÉn csak azt érzem, mintha kicsit tükörbe néznék mostanában. És már nem a csokis pofit látom, hanem magamat..érted? Végül is ez jó, mert majd (tudom még messze van, de ez hosszú folyamat lesz)könnyebb lesz (talán), magamra találni, ha kirepülnek.
Én pedig most leszek a hétvégén 42 és annyira azt érzem, hogy elcsesztem, mert kellett volna még egy gyerek. :( A 40 egy tök jó szám, fölötte pedig baromira repül az idő, én ezt tapasztalom. Viszont most vannak újabb célok, ez jó.
VálaszTörlésElőre is boldog szülinapot!:-)
TörlésKéső? Mármint a babavállalás?
Vagy inkább más célok kellenek....
Tudod, már felnőttek voltak a fiaim, mesélek valakinek a pici fiamról. Rámnéz, hány éves az a pici fiú? Éppen egyetemista volt, nekem akkor is is pici fiam.
VálaszTörlésUgye, csak majd felnőtt korban már nem csak a miénk...Hú, majd azt is meg kell élni..:-)
TörlésTudni kell elengedni őket, bár elég nehéz szerintem. De tényleg szép kis családotok van, örülj az apró dolgoknak, ne pánikolj a számok miatt! Mindig lesz valami jó és Te képes vagy meglátni azokat.
VálaszTörlésKöszönöm az utólsó mondatodat!:-) Remélem így van!!!
TörlésHarminc évesen annyira jól éreztem magam, nem néztem ki csak 25-nek. Már volt tapasztalatom, de független voltam, de volt munkám, amit szerettem. Nagyon a helyemen voltam, de nem volt még társam, gyerekem. 40 éves koromban volt családom, ami a legnagyobb vágyam volt, de nem volt munkám. Közbejött a tanulás és ismét visszafiatalodtam a sok huszonéves között. No, akkor aki a 30 miatt pánikol családdal a háta mögött, annak az a rossz, a negyvenesek manapság meg már nem anyókák fejkendőben, otthonkában, érezhetik magukat fiatalabbnak is. :-)) Különben nem fáj, de érezni, hogy múlik a fiatalság. Viszont! jönnek a tapasztalatok és az ember, ahogy nőnek a gyerekek ismét szabad lesz. Jut ideje sok mindenre, amire addig nem. No ekkor jött le nálam, hogy nem akartam mér több gyereket és nagyon tudok örülni mások babájának. Mert! azt vissza lehet adni és nem nekem sír és nem nekem kell felkelnem hozzá éjszaka. Tisztára olyan lehetek, mint egy nagymama. Csak örülni kell a babának, mert csak a szép és jó jut belőle nekem. :-D
VálaszTörlésIgazad van, csak tudod mikor egy másik gyereket a kezebe adnak, nincs meg a kötelék...tudod az a láthatalan...:-) Amúgy igazad van, vissa fiatalodik az ember, meghát nem is öreg...de amúgy mindig az a jó, ami éppen van. Én szeretném megélni az öregkort is..:-)))
TörlésÚjra meglesz a láthatatlan kötelék is. Majd. ... Unoka. :))
TörlésIgen, Te már érzed!!!:-)))
TörlésMellettem tavaly elsuhant a negyven...el voltam foglalva a kislányommal.Szóval engem megfiatalított a baba:))
VálaszTörlésS mivel aludni is tudtam mellette,így a ráncaim is kisimultak.
De szerintem az is csak egy szám.És én tényleg hiszem,hogy annyi vagyok,amennyinek belül érzem magam.
Jó,komolyabb időjárásváltozásnál a csontjaim úgy viselkednek mintha százévesek lennének.Ettől függetlenül jól érzem magam a bőrömben.
Érdekes, azt hittem Te olyan 25 éves vagy, bár éreztem, annyi hasonlóság van közöttünk, hogy furcsa is volt!:-D Most már mindent értek!!!!;-)
TörlésJó hogy megosztottad velem...
Köszi:))
VálaszTörlésLélekben annyi is vagyok.S szerintem te is:))