...bennem van a hiba, ezt már majdnem (na jó egy év múlva) negyven évesen megállapítottam. Örök vessző paripám és hiány érzetem a barátság hiánya. Iskolás éveimben sem volt, kamasz koromban volt egy, mai napig tartjuk a kapcsolatot, de ezt már nem nevezném barátságnak. Egykorú gyerekeink vannak, már ők tartanak össze bennünket, vagyis inkább a gyerekek magukat. Bonyolult, sokáig fájt, pedig jó volt vele, velük a kapcsolat. Állítólag azért hidegült el tőlem, mert fejünkbe vettük, hogy elköltözünk az Őrségbe, és az nagyon messze van, és akkor úgyis megszakadna a kapcsolat. Mindig olyan vagyok, még ha kifelé döhögök is, hogy magamban keresem a hibát, többet kellett volna közelednem, kérdeznem? Persze nem vagyunk rosszban, ha találkozunk, ugyanannyit tudunk beszélgetni, csak felszínesen. Fórumról, innen a blogból vannak akik közelebb állnak hozzám, de azért, hogy kimondhassam, hogy a barátom, kicsit több kellene. Van még messze egy barátom, szeretném azt hinni, majd lesz az az idő mikor újra közelebb kerülünk egymáshoz, mert a távolság miatt, kicsit messze kerültünk, testileg is lelkileg is. De azért hiszem, van még jövőnk!
Mindig jól alakul a barátság, míg a kezdete van, a varázs, a megismerés. Majd jönnek a "szürke hétköznapok" és felszínessé válik a kapcsolat. Itt van az a pont, hogy azt érzem bennem van a hiba. Lökni kellene ilyenkor a szekéren, nem a hibákat keresni, és azt az érzést erősíteni magamban, hogy minek erőlködjek, nem is keres, nem is beszélünk, ha igen csak felszínesen, és az nem is érdekli mi van velem. Lehet sokat nyafognék, mit itt a blogban. Ami azért is van, mert ahelyett, hogy a barátomnak mondanám el, hogy ma megint kicsinált a kamasz, vagy iszonyú migrénem van, ide pötyögőm. Zsoltival mindent megbeszélek, de azért vannak olyan dolgok, amit nem lehet. És nehogy azt higgye bárki is, én nem tenném ugyanezt, nem hallgatnám meg a barátom, dehogynem, hiszen érdekel mit érez mit mond...sokszor jobban is mint az én problémám. DE eljutottam oda is, én is szívesen elmondanám valakinek, hogy VAGYOK!
Ami (megint) megmozgatott ebben a kérdésben, napokban este néztem a tévét. Barátságról volt benne szó. Beszélgettek, hol tudományosan, hol csak úgy. Egy két mondat megütötte a fülemet. Barátság hiánya; alul iskolázottság, önzőség, irigység, hiúság, munka nélküliség. Ez a tudományos része, már ez is elgondolkodtatott. Mindenkinek mások barát fogalmai, mert van aki 35 baráttal rendelkezik, valaki csak eggyel (valaki eggyel sem). Jó, mélyen magamba néztem, oké elfogadom miért nincs nekem (olyan akit én igazi barátomnak tartanék), de nem is lehet???
Mindig jól alakul a barátság, míg a kezdete van, a varázs, a megismerés. Majd jönnek a "szürke hétköznapok" és felszínessé válik a kapcsolat. Itt van az a pont, hogy azt érzem bennem van a hiba. Lökni kellene ilyenkor a szekéren, nem a hibákat keresni, és azt az érzést erősíteni magamban, hogy minek erőlködjek, nem is keres, nem is beszélünk, ha igen csak felszínesen, és az nem is érdekli mi van velem. Lehet sokat nyafognék, mit itt a blogban. Ami azért is van, mert ahelyett, hogy a barátomnak mondanám el, hogy ma megint kicsinált a kamasz, vagy iszonyú migrénem van, ide pötyögőm. Zsoltival mindent megbeszélek, de azért vannak olyan dolgok, amit nem lehet. És nehogy azt higgye bárki is, én nem tenném ugyanezt, nem hallgatnám meg a barátom, dehogynem, hiszen érdekel mit érez mit mond...sokszor jobban is mint az én problémám. DE eljutottam oda is, én is szívesen elmondanám valakinek, hogy VAGYOK!
Ami (megint) megmozgatott ebben a kérdésben, napokban este néztem a tévét. Barátságról volt benne szó. Beszélgettek, hol tudományosan, hol csak úgy. Egy két mondat megütötte a fülemet. Barátság hiánya; alul iskolázottság, önzőség, irigység, hiúság, munka nélküliség. Ez a tudományos része, már ez is elgondolkodtatott. Mindenkinek mások barát fogalmai, mert van aki 35 baráttal rendelkezik, valaki csak eggyel (valaki eggyel sem). Jó, mélyen magamba néztem, oké elfogadom miért nincs nekem (olyan akit én igazi barátomnak tartanék), de nem is lehet???
Hm... Biztosan igaz -tudományosan- mindegyik, de én azt hiszem egyszerűen csak nem hagyunk/adunk elég időt magunkra. Mert az az idő, amit a barátoddal/barátnőddel töltesz, magadra szánt idő.
VálaszTörlésBevallom, nekem mindig lelkiismeret furdalást okoz, ha leülök a gép elé beszélgetni, ahelyett, hogy még elpakolnám ezt, kivasalnám azt, hoznék be fát, hogy Istvánnak kelljen már kimennie, ha hazaér a munkából... Míg, ha közel laknánk egymáshoz, egyszerűen csak megbeszélnénk egy találkát, és beszélgetnénk. Mindegy, hogy nálad, vagy nálam, vagy valahol egy kávézóban, vagy vásárlás közben.
De ígérem, igyekszem ezen változtatni. Mert nekem is hiányzol.
Én nekem nincs lelkiismeret furdalásom ha ideülök a géphez. De megvagyok nélküle is, Hétvégén nagyon minimalizálom.
TörlésIgen, a személyes találkozás nagyon fontos, nekem legalábbis. Azért tudom, valahol van közös pontunk, nekem is hiányzol. Lesz ez még másképp is!:-)
Én is azt tartom, akinek sok barátja van, meglehet egy sincs neki. Sajnos ókor abból a kevésből is eltűnik egy. Vagy végleg, vagy csak egy időre. Viszont ... Mikor eltűnik, akkor utána lépünk, avagy sértődötté leszünk? Én azt szoktam mondani: -az igazi barátból kevés jut, kevés is van, ezért nem lehet elpocsékolni. :)
VálaszTörlésÉs ha nincs? Mert a barátságban is fontos, mint a párunknál, az együtt, egyfelé fejlődés. Ha kicsit lemarad,behozható, de ha elfordul tőled, mindenféle kifogással? De haragudni nem szabad, neki ez is jó, neked meg el kell fogadnod.:-)
TörlésHa nincs? Lesz. Egyszer csak felbukkan. Ott és az, ahol és akiről nem is gondolnánk. Igazad van. Haragudni nm szabad. Akkor meg is marad a barátság. Belül. :)
TörlésSzerencsésnek mondhatom magam, mert a három gyerekkori, iskolai legjobb barátnőm a mai napig megvan. Igaz, eggyel közülük sokkal intenzívebb a kapcsolatom. Mindhárommal mondhatni én keresem többször a kapcsolatot, mert mindhárman pici babával vannak otthon, az én lányom nagyobb, oviban van és ezt az időszakot úgy veszem, hogy most nekem kell többször keresnem őket. Nem úgy élem meg, hogy na persze, már megint én keresem. Szegényeknek sokszor magukra sincs idejük, de ha keresem őket, nagyon örülnek. Tudom, hogy később, ha a gyerekek nagyobbak lesznek náluk is, újra változnak a dolgok és több időnk lesz egymásra is. Régi barátságoknál tudja az ember, hogy vannak hullámok, de azután minden helyreáll. Én sokra tartom a barátságukat. Barátokra mindenkinek szüksége van. Talán még akkor is, ha a házastárs igazi társ. Olyan, akivel majdnem mindent meg lehet beszélni. Mégis ...
VálaszTörlésSzerencsés vagy, és a még szerencsésebb a három barátnőd! De én is szerencsés vagyok, hogy így megismertelek.:-) Utolsó két mondatodban leírod amit érzek! Köszi...
TörlésKöszi, ez kölcsönös :-)
TörlésHasonló(majdnem ugyanolyan) helyzetben levőként, nincs ötletem. Ha lenne, lennének barátaim is. Azt sikerült kiokoskodnom, hogy a "barátságaim" mindig bizonyos élethelyzetekre korlátozódtak. A változásokkal simán elmúltak, általában nem az én akaratomból. Mostanra már annyit csalódtam az emberekben, hogy nem is szándékozom közel engedni magamhoz senkit. Bár valószínűleg hibás a gondolkodásom, de pillanatnyilag itt tartok.
VálaszTörlésNem tudom milyen az, mikor az ember bezár. Én még mindig reménykedek, mint egy kisgyerek, hogy valahol valaki, várja a barátságomat. Mint ahogy én is az övét!
TörlésAzért kicsit legyél nyitott, hiszen itt a blogon is bizonyítod, vágysz a másik ember batátságára.:-)
Hasonló sajnos nálam is a szitu! Egy cipőben járunk akkor sajnos. Igy okos tanácsot sem tudok adni neked. Csak mély együtt érzést:)
VálaszTörlésBöbe, azt hittem, neked van barátnőd, hiszen olyan nyitott, nyugodt vagy. De az együttérzés jól jön mindig!:-)))
TörlésDettó. Sosem volt sok barátom. Valószínűleg bennem van a hiba. Egy van, igaz vele már 13 éves a kapcsolat. Voltak időszakok amikor különváltunk, de ha kellett mindig ott voltunk a másiknak.
VálaszTörlésSoha nem kerestem más emberek barátságát, vagy ha mégis mindig rossz emberekbe botlottam bele. Sajnos tényleg nagyon nehéz igaz barátokra lelni!
De gondolj bele! Ha baj van itt 76 ember tartja neked a vállát!
Ha egy van, az is nagyon jó, sőt nem is kell több! :-)
TörlésA 76 embernek külön köszönöm a vállát! :-)))
Hát igen nem vagy egyedül ezzel a helyzettel ! BARÁT ? Gyerekkoromban volt nagyon jó barátnőm te tudod ki :) Ahogy családunk lett szétestünk , elmúlt a régi . még egy párszor találkoztunk aztán vége lett ! De tudom egy valaki mégis van aki a legjobb barátnőm és egyben testvérem aki megért akivel eltudok mindenről beszélgetni megoszthatok vele mindent és az nem más mint TE ! És nekem más nem is nagyon hiányzik !!!
VálaszTörlésPuszi
Ez de jó!!! :-)))
TörlésJó, jó! De azért ez más...:-) Persze nagyon jó, hogy vagyunk egymásnak!:-)))
TörlésMozgat engem is a téma. Maga az, hogy mi a barátság? Kit nevezhetek barátomnak? Számomra fontos, csakúgy, mint neked, hogy kétirányú legyen a kapcsolat. Ő is keressen és én is keressem.
VálaszTörlésEgyébként meg nagyon nehéz szerintem manapság barátságokat kialakítani, Az emberek alapjáraton bizalmatlanabbak, hajszoltabbak, csak arra vágynak, hogy végre hazaérjenek, hagyja őket mindenki békén, örülnek, ha a családjukra van idejük. Régebben mi is rendszeresen hívtunk vendégeket, mára ez elkopott, mert néha még egymásra is alig van időnk.
Talán nem is naponta kell találkozni...
TörlésDe teljesen megértem, mert nálunk is azért volt számtalan olyan jelenet, hogy mi mentünk a barátainkhoz, majd hívtuk nem jöttek, megint mi mentünk, nem jöttek, valami kifogás mindig volt. Kicsi a lakás, ott nagy van, jobban elférünk, de egy idő után elkopott, ahogy írtad.:-)De azért én nagyon örülök, hogy itt így megismerkedtünk.:-)))
A legjobb barát nem kell, hogy testközelben legyen. Lehet tőled akár ezer kilométerre is, attól még tudni fogja, hogy éppen mi történik veled, és Te is tudni fogod, mi történik vele. Az a nagy áldása a huszonegyedik századnak, hogy a technika csodái révén kismillió formája van a kapcsolattartásnak. Igenis lehet úgy egy barátságot ápolni, hogy nem találkozunk egymással egy évig sem. Nekem van két jó barátom. Az egyik 50 km-re tőlem, a másik 250-re. Beszélünk mégis.. telefonon, emailben, facebookon, akárhol. Van olyan, hogy az egyikünk kicsit kevesebbet keresi a másikat, és van olyan is, hogy valaki épp többet ad a kapcsolatba, mint a másik. De pontosan a barátság az, ahol ez nem számít. Mert nincs mérce... nincs olyan, hogy jó, vagy rossz az illető, hiszen a barátom.
VálaszTörlésCsak saját magamból tudok neked példálózni.. ha eltűnik valaki egy kicsit, aki a barátod, ne hagyd rá. Keresd, bármilyen formában is.
Persze, nagyon igazad van. Csak néha hiányzik az arca, a mimikája, a mozdulata. Amivel rengeteg mindent elárul. Azt is, hogy neki ugyanolyan fontos vagyok, mint nekem ő! Tudod, egy kávé mellett...:-))
TörlésHát persze. De ha ismered, akkor akkor is látod a mimikáját, ha nincs ott. És tudod, hogy hány cukorral issza a kávét, melyik csésze a kedvence.. ahogy ő is tudja rólad. És ennyi pont elég. :)
Törlés(egyébként meg elárulom, hogy épp ma, tök véletlenül (amennyire vannak véletlenek) este rám köszönt egy régi barátom a fb-on, akivel vagy fél éve nem beszéltünk.. és ugyanott folytattuk, ahol akkor abbahagytuk... és ezt csak azért mondtam most el, hogy ne add fel...)<3
Nem adom fel, hiszen ezért mozgat a téma.:-)
TörlésDe nekem kell az igazi mély barátsághoz néha a testi mivolt is. És azért írom, hogy néha, mert tudom lehetetlen napi szinten összefutni. De azt is tudom magamról, hogy (pont a napokban volt rá eset) félreértek valamit a beszélgetésben. Én felhúzom az orrom, majd persze elgondolkodok, mert megbeszéljük, hogy ő nem is úgy értette a mondandómat. Nekem is vannak olyan hülye beszólásaim, ha látnád mellé a kacsintásom, nem sértődnél meg, míg ha leírom azt sértő lenne..:-)))
Anikó, nagyon húsba vágó a téma, mit felvetettél! Ugyanebben a cipőben járok én is! Soha nem voltam nagy társasági ember, de ahogy családom lett, eltűnt mellőlem az a pár ember is. Szinte a férjem az egyetlen, akivel beszélgetni tudok... Volt ugyan egy "legjobb barátnőm", aki 20 év után csak úgy eltűnt az életemből; arra gondolok, hogy ideológiai, életmódbeli különbségek miatt (én elmentem egy irányba, ő pedig pont a másikba). Szóval már az is megnyugtat egy kicsit, hogy látom, más is ilyen problémákkal küzd. De én most tudatosan törekszem rá, hogy barátokra leljek (ez is egyik oka volt, hogy blogírásba kezdtem...), és igyekszem rendszeresen tartani a kapcsolatot azzal a néhány emberrel, akik körülöttem vannak. Nem tudom, ez elég lesz-e ahhoz, hogy ne szigetelődjek el teljesen???
VálaszTörlésErzsi
20 év, sok idő...:-(
TörlésValamennyire igen, elég..de tudod én elég régimódi ember vagyok. :-) Mindig írom is..
Azért szerncsések vagyunk, van férjünk akivel beszélgethetünk. És az a mai világban sokat számít!!!
Anikó, van egy barátnőm, néha évekig nem találkozunk, de mindig ugyanúgy folytajuk, mintha tegnap váltunk volna el. Aztán volt a kebelbarátnőm, vele sokáig jóban voltunk, s a körülményeim úgy alakultak nem tudtam menni, itt véget is ért. Azt hiszem mint mindne ez is két emberen múlik. Ezek a netes ismeretségek, barátságok sem utolsók, sok jó emberhez kerültem közel így.
VálaszTörlésIgen, két emberen múlik! A netes ismeretségek is nagyon jók. Sőt sokkal jobbak mint amennyire gondoltam. Nekem nagyon, nagyon sokat ad! És köszönöm is, mindenkinek!
TörlésA legjobb barátom 1000 kilométerre van és 1 hét múlva elmegy 12000 kilométerre. Eddig is s skype volt a kapcsolatunk és ha kellettunk egymásnak beszéltünk. Az élet elsodor egyes emberek mellől, de közben oda is sodor másokat. kérdés, felismerjuk e őket.
VálaszTörlésNagyon bölcsen írtál.:-) Azért téged ide sodort..:-)))Amit köszönök!
TörlésJaj, nekem ezzel a skype-l csak az a bajom, hogy utálom, jó látni a másikat mégis olyan idegen. Ezt nem tudom megszokni...Valahogy nem megy. Próbálkoztam, de valahogy a gép mellett is állandó mozgásban vagyok..Én meg olyan hülye ölelős vagyok,biztos érted. Jobban olyan lennék, ha valami déli temperamentum lenne bennem. De az örökös magyar pesszimizmus vívódik a déli lazasággal.:-D