Már kitaláltam...

...éjjel, a nagy viharos szelet hallgatva, miről fogok ma írni. Arról, mennyit változtam én, mióta feleség, anya vagyok, családom van. Azután, zajlott az élet itthon....volt hogy sírva nevettem, kínomon, volt, van egy kis szomorúság is. Tegnap Mesi vett a zsebpénzéből tangerimalacot, ami nemrégen elpusztult. :-( Miért, nem tudom, ellett két kicsit, koraszülöttek voltak, és pár óra múlva sajnos már nem élt. Megviseli Mesit, talán nem annyira, mit a régi malacot, de azért ez is olyan kis cuki volt. Ez az élet..

De, hogy miről is akartam írni? Hogy mennyire kell tolerálni, elfogadni a családban. Hál istennek, nem hirtelen csöppensz bele. Mikor összeköltözöl szerelmeddel, még büszkén teregeted zokniját, alsógatyáját. Majd lassan a csavarhúzók, több helyet foglalnak el, mint a befőttjeid.:-) Azután jön(nek) a gyerek(kek), megszületnek, olyan csöndes, tiszta, illatos minden. Mesi mellé pakolgattam a csörgőket, hogy legyen már olyan a lakás mintha játszanának. Nem kellett sokáig várni, belepték a lakást a játékok. Teltek az évek, lett még két fiú is. Beköltözött velük a LEGO, és társai. Kis(nagy) autó, tömkelege. Évekig...vidd már föl a legókat, autókat, rajzokat, színeseket...majd, lassan azt hittük végre rend is lesz a lakásban, akkor mert annyira jó nekünk, megszületett a legkisebb királylány. Ma úgy néz ki, reggel, fél perc, nem hazudok, tényleg annyi idő alatt, 1 méter magasságig szétpakol mindent, konyharuhától kezdve, játékig mindent. 1,5 m fölött a nagyok csinálják hasonlóan. Mert az tuti, ha elpakolok a konyhában, de úgy ahogy szeretek, letörölgetve, elmosogatva, és közben sűrű hálákat rebegve két, ja nem, három hűséges napi segítőmnek, a mosogatógépnek, ami 9 személyes, így 2-3x megy, meg a mosógépnek, és a porszívómnak, milyen rendesek, hogy kiszolgálnak, bár ha még automatizálnák magukat, pl. a mosogatógép ki-be pakolna, a mosógép is hasonlóan cselekedne, még netalántán ki is teregetne..és a porszívó is láthatná, mikor jöhetne elő a rejtekhelyről.  Ő is napi használatban van, este mindig átszaladok a lakáson. Legalább este legyen egy kis rend míg alszik mindenki, senki nem látja és nem élvezi, De rend van!:-( (hülyeség)
Én aki  a törölközőt színnek és nagyság szerint szelektáltam, vagy a bugyit is átvasaltam, feladtam, mert tuti az alsót húzza ki a törölközőnek, meg a ruhának, a többig gombócba visszagyűri....veszekszem...de meddig? Állandóan nem lehet, feladod, majd már örülsz, ha kinyitod a szekrényt és nem dől rád a ruha.:-)
Vagy a tisztaság terén, én állandóan csinálom, persze mindig odafigyelve, ne szombat reggel kezdjek nagy takarítani, mikor mindenki otthon van, hiszen a hétvége pihenésre való. Meg is látszik mert vasárnap este, ha éppen lazítok, hétfőn kaphatom magam...mindezt úgy illusztrálom, pl.ma, a polcon pakoltam, székre kellett állnom, szerintetek ki egyensúlyozott közben állandóan a hátam mögött???? Jól tippeltek!! :-))) Így, mindig minden kutya futtában van csinálva. Csenge most sem alszik, milyen hülyeség is az, addig annyi mindent csinálhatnék, de helyette blogolok. Úgyis jön a délutános műszak lassan...
Persze nem mondom lehetne másképp is, ha tisztaság mániás lennék, állandóan vakargatnék. Néha meg elég csak a felületes rend, néha bezsákolnék mindent....minden apró por fogót...néha meg elmélázok, mikor is kaptam ezt a szívecskét? Kitől is? És ezt a dobozkát, rajzot, idézetet????Néha....