Azért....

....van abban sok, sok jó, hogy ennyiféle, gyerekem van, és ugye mellé A csodálatos férjem! Soha nem unatkozom! :-) Utóbbi időben úgyis annyi panaszkodtam, legyen most a jó! Aki olvas, előbb utóbb rájön, hányan vagyunk, milyen felosztásban.;-) Azon kevesek akik személyesen is ismernek, még jobban átlátják a családunkat, és azok mindennapi mozzanatait! De most olyanom van, hogy írjak is róla, nekem milyenek...
Zsolti nekem, mindennél többet jelent. Még ha nem is tudom kifejezni minden pillanatban, de tudja ő, mennyire szeretem. Megdöbbentő, évek múlásával egyre jobban, és jobban. Soha nem hittem volna ezt! De így van!:-) Várom mikor ébred fel, lép be az ajtón, mesél csak nekem valamit...sorolhatnám, de nem teszem, a többit megtartom magamnak, magunknak.:-)))
Mesi, Ő a 15 éves kamaszsággal, sok mindenre megtanít. Hogy lehet újra kicsit kamasznak lenni.:-))) Előttem van középiskolásként, szerelmesként, míg előttem, van babaként, fürtös kicsinek, nagyszájú ovisnak is.:-)
És a fiúk! 13 hónap van közöttük, bár két külön jellem, kívülről is belülről is, mégis nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással, még most is kamaszkor küszöbén. Ők mindig háttérben voltak, Mesi volt a szószoló (most is:-)
Dávid visszahúzódó, alig nyílik meg, felénk is, de mi ismerjük jól, tudjuk, mikor mit érez!
 Bence hasonlóan mint Emese, nyitott, barátkozó, neki annyi a hátránya, hogy a tanulási nehézsége miatt, kicsit frusztrált.Pedig nem kellene, szépen halad.
Amit jobban szerettem volna, talán néha mostanában van, mert mind nagy már, vannak közös érdeklődési pontok, hogy jobban összetartsanak. És ezt kifejezzék, nap mint nap! Ha baj van akkor nagy az összetartás. Figyelik ki mikor jön haza, éppen hol van. Ha valamit szervezünk családilag, még nem akarja senki kihúzni magát alóla. Ilyen például a most szombati farsang is, várják nagyon!:-)
És Csenge, na ő egy nagy ajándék nekünk. Mindegyik gyermeket terveztük, bár ez így nem igaz, mert Bence kicsit korán jött, utólag nem bánom. De nehéz volt nagyon! Mégis eljött a pont mikor nagyon vágytam rá, hogy legyen még egy apróság a háznál, és éreztem mindenkinek ajándék lesz! És ez is hihetetlen de a mai napig soha, egy gyerekem nem mondta, minek van Csenge, mert őt jobban szeretitek mint engem....
Mai napig szeretik, ölelik, és sokat segítenek nekem mikor vigyázni kell rá. Én nem hittem hogy eddig fog tartani a szeretet...Mert volt példa, hogy megkaptam és nem szeretem őt, csak a másikat. Pedig egy anya nem tud másképp szeretni, egyik gyerekét sem, csak másképp tudja kimutatni. Most Csenge van központban, Őt lehet ölelni puszilni folyton. De kap ölelést éppen mindig az, akinek szüksége van rá.

Így vagyunk egy kerek egész, mégha sokszor nehéz is, arra gondolok, mi lenne velem nélkülük!!!