2013. február 15., péntek

Ez a bejegyzést Anyukámnak...

....írnám, ha olvashatná. :-(

Képzeld, ültem nem olyan régen az asztalnál, olyat ettem amit a gyerekek nem szeretnek, így tényleg egyedül ehettem. Előttem a vágó deszka rajta egy szelet kenyér, mellette bácskai májas, és egy kis sajt. Vágom a katonákat és olvasok egy újságot közben, és majszolom a katonát. Majd bevillansz Te, drága Anyuci, ahogy vágod a bácskait, és eszed a katonát. És bevillan az emlékezetemben, magam, gyerekként. Értetlenül állok előtted, mi a finom abban a bácskaiban?
 Ma én vágtam a katonát és ettem jóízűen a bácskait, és ugyanolyan értetlen fejjel állnak mellettem a gyerekeim.:-)
Igen, ilyen az élet!!!!Egyre jobban megértem az életedet! Csak miért nem mondhatom el már Neked???? 

10 megjegyzés:

  1. Micsoda emlékek! Tényleg jó lenne elmondani...

    VálaszTörlés
  2. Én is sokszor látom Anyukámat a mozdulataimban,tetteimben....érdekes...
    Mondjuk Én szerencsésebb vagyok,mert van még Nekem!

    VálaszTörlés
  3. Én is szoktam így érezni ! És a bácskait én is szeretem , látod csak hagyott ránk valami jót Anyuci :)

    VálaszTörlés
  4. :(( Ugye az élet,hogy ismétli ön magát!

    VálaszTörlés
  5. Én ezt úgy szoktam mondani (saját tapasztalat), hogy mire a gyerekem megért, már késő lesz. Viszont a világ azt hiszem így működik.

    VálaszTörlés
  6. Hidd el lát mindent föntről....

    VálaszTörlés
  7. Válaszok
    1. Én magam is sokszor vagyok így... Meglátom őt magamban, de ő már csak fentről látja magát bennem.:-(( Ilyenkor biztos nevet magában a régi lázadásaimon: hogy én nem leszek olyan, mint ő, soha!:-))

      Törlés
    2. Milyen az élet ugye? Elgondolkodtam nemrégen, vajon a lányaink is így leszenek? Biztos!!!!

      Törlés