...mindenkit, aki mostanában hamar a kis piros négyzetre kapcsol. Lehet én is azt tenném, mert unom magam. Ismételni, panaszkodni, várni a csodát...
És nem, itt most nem az napsütés hiánya, a hideg, esős idő zavar, bár nem mondom, jobb lenne ha már jönne a tavasz, de hát már február van.
Sokkal nagyobb dolgok foglalkoztatják a családot mostanában, ami külön külön is nehéz lenne, de így egyben még nehezebb. Talán az egyik sínen van, Mesi suli választása. De a másik még csak most lesz nagyon, nagyon nehéz...
Azt tudom határozottan, hogy mindenkinek a legnagyobb erő most Csenge, puhasága, bája, mosolya.:-)
És azt is tudom, most nekem is erősnek kell lennem, mert van akinek szüksége van rá, nagyon!
Persze, nem mondom én is le vagyok nagyon merülve, de össze kell szednem magam.
Dius írt pár gondolatot a bloggerségről. Én gondoltam, sok mindenre mostanában. Bezárom, nem írok, abbahagyom....Nem teszem, nekem ez JÓ! Most még, lehet holnap már nem. De nem is kell olyan előre nézni, most a mindennapokat kell megélni.
Tehát megrázom magam, igenis mosolyogni fogok, finom ebédet főzök, rakott krumplit Mesi kérésére, feladom a csekkeket, Mesinek beviszek a suliba egy papírt, mosok, takarítok ahogy szoktam, és várom haza a családot, egy mazsolagombóccal, akinek pelust kell cserélnem!!!!:-))))))
És nem, itt most nem az napsütés hiánya, a hideg, esős idő zavar, bár nem mondom, jobb lenne ha már jönne a tavasz, de hát már február van.
Sokkal nagyobb dolgok foglalkoztatják a családot mostanában, ami külön külön is nehéz lenne, de így egyben még nehezebb. Talán az egyik sínen van, Mesi suli választása. De a másik még csak most lesz nagyon, nagyon nehéz...
Azt tudom határozottan, hogy mindenkinek a legnagyobb erő most Csenge, puhasága, bája, mosolya.:-)
És azt is tudom, most nekem is erősnek kell lennem, mert van akinek szüksége van rá, nagyon!
Persze, nem mondom én is le vagyok nagyon merülve, de össze kell szednem magam.
Dius írt pár gondolatot a bloggerségről. Én gondoltam, sok mindenre mostanában. Bezárom, nem írok, abbahagyom....Nem teszem, nekem ez JÓ! Most még, lehet holnap már nem. De nem is kell olyan előre nézni, most a mindennapokat kell megélni.
Tehát megrázom magam, igenis mosolyogni fogok, finom ebédet főzök, rakott krumplit Mesi kérésére, feladom a csekkeket, Mesinek beviszek a suliba egy papírt, mosok, takarítok ahogy szoktam, és várom haza a családot, egy mazsolagombóccal, akinek pelust kell cserélnem!!!!:-))))))
Ne is hagyd abba :)
VálaszTörlésNem is hagyom!:-)
TörlésÉn szeretek ide járni hozzád és nem unom a "panaszkodást",mert most ezeket éled/éljük meg.Most ez van és kész!!!!
VálaszTörlésLényeg,hogy tudjatok örülni minden apró dolognak,talán egy kicsit feltölt.
Szép napot!
Köszi! Hát, most ezt éljük, de remélem könnyebb lesz nemsokára, de feltölt, hogy szépeket olvasok nálad!:-)))
TörlésKöszönöm Anikó!!!! :)
TörlésTudod, annak idején láttam a Bolondok hajója c. filmet. A végén az anya két fiával várja haza a "férjet". Nagyon megfogott a jelenet, s mindig azt mondtam, hogy nekem a két nagyfiú után kell majd egy kicsi, késői leány. A sors nem így hozta. Jó nektek, hogy ott van Csenge. Abba ne hagyd a blogolást, úgy érzem neked is jó, ha itt néha kieresztheted a gőzt, s mások ahogy körülvesznek, az mindig jólesik az embernek.
VálaszTörlésIgen, nagyon jólesik, hogy vagytok! És Csenge tényleg egy ajándék! Mindig látom a szemében, menyire vártam Őt(is)!
TörlésMindannyiunknak vannak jó és rossz napjai, sőt hetei, hónapjai is. És mindannyian másként éljük meg ezeket.
VálaszTörlésTe kiírod magadból, és ha ez segít kicsit jobban megélni őket, akkor ezt kell tenned. Nekünk pedig, akik a barátaid vagyunk, az a "dolgunk", hogy ne a kis piros izére kattintsunk, hanem olvassunk, próbáljunk szólni Hozzád.
Csak ismételni tudom magam: csodálatos családod van, szerető férjed, gyönyörű gyerekeid, légy büszke rájuk, és magadra, amiért ezt sikerült elérned.
Igen, nagyon örülök, a családomnak. Nehéz most nagyon, jobb lesz majd, csak túl kell látnom, magamon...
TörlésKöszi Bettus, a keresést is.:-)
Miért kellene bezárnod, befejezned? Azt gondolom, hogy jó dolog a blog. Mikor úgy érzed, kiírod magadból az örömödet vagy a bánatodat. Ha úgy érzed, nincs mondanivalód, akkor nem írsz. De bezárni nem kell. Ha észrevetted, én most ez utóbbi stádiumban vagyok, nem nagyon írok, de be nem zárom. Kivárom, amíg lesz kedvem újra többet írni. Örömmel olvasok egyébbként rólatok, mindig kíváncsian várom azt is, mi finomat főztél.
VálaszTörlésIgen, érzem, kevesebbet írsz! És várom is mikor lesz kedved többet írni..
TörlésMa például, kevés rakott krumplit főztem!:-))))
Látod, ma írtam például a blogra.
TörlésJaj, hát abba ne hagyd! A terápiát megszakítani nem a legjobb. Tudod vannak mélypontok, de ez hozzátartozik a gyógyulás folyamatához. Mi meg vagyunk a kedves, segítő nővérkék! :-))
VálaszTörlésNem, nem fogom abbahagyni!:-)))
TörlésMert szükségem van az ilyen segítő nővérkékre.:-))))
Nincs ezzel semmi baj, most fáradtabbnak érzed magad, mindenkivel előfordul, hogy úgy érzi, nincs tovább. Szerintem se hagyd abba a blogolást, ennél jobb terápia nincs is, mint hogy kiöntöd a szíved az olvasóknak, és az olvasók együtt éreznek veled.
VálaszTörlésRemélem, hamar kilábalsz ebből a kátyúból; enyhébb, naposabb idő jön, vagy kapsz valami örömhírt, és máris elillan a levertséged!!
Erzsi
Így lett Erzsi!:-D
TörlésIgen a jó idő sajnos a mi probémáinkat sem orvosolja.Viszont ha derűsebb az idő,ha többet vagyunk a szabadban több erőt érzek magamban.És szükség is van rá,hiszen a gondok a kapcsolatot is nagyon próbára teszik.
VálaszTörlésNekem tizenegynéhány éve volt egy nagyon nehéz időszakom.Depressziós voltam és orvosi segítséggel tudtam csak kimászni.Azóta sosem hagyom,hogy alámerüljek,az utolsókig kapálódzok.Vagyis mindig keresek valamit aminek örülni tudok,ami mosolyra fakaszt.Mert nem szeretnék megint oda jutni.
És tudod mióta megszületett a kislányunk nem kell keresnem a derűt és az örömöt.Ő maga az.Nálatok pedig Csenge.És átsegít mindenen a belőlük áradó őszinte szeretet,és a tiszta tekintetük.
És olyan kis radarjaik vannak, mindent megéreznek, de a nagyok is.:-)
TörlésSosem értettem, hogy miért érezzük azt, hogy nem szabad huzamosabb ideig panaszkodnunk a saját blogunkon? Ha épp az van, hogy nyakig ér a sz..r, akkor az ember sz...rul érzi magát, és nagyon nehéz belőle kimászni. Persze, vannak kis lépcsők és kapaszkodók, amik segítenek, hogy majd apránként sikerüljön, de közben azért az élet megy. És most ilyen. Nem jó, és szívből kívánom, hogy ne tartson sokáig. DE! Nem kell színlelned semmit. Ha épp ilyen, és úgy érzed egy kicsit is jobb attól, hogy leírtad, akkor ennyi. Ha meg attól lesz jobb, hogy nem írod, az is annyi. Legalább ezen ne őröld magad, nincs semmi baj azzal, hogy leírod ha bánt valami. <3
VálaszTörlésMár írtam neked én, miért nem szeretek panaszkodni.Majd a következő bejegyzésben bővebben leírom.:-)
Törlés