Olyan egyszerű arra a fülre kattintani, hogy az "új bejegyzés". És akkor van mikor csak úgy dől belőlem szó, néha meg felteszem magamnak a kérdést? Magamnak írok? De én megélem, így felesleges lenne. Bár, néha vissza nézem a pár évvel korábbi bejegyzéseket, de semmi új, én írtam azt is, szinte csukott szemmel ugyanazt írnám.
Nektek írom Kedves Olvasó? Lehet, hisz olvassátok, és mindig hagytok is nyomot nálam. Amit nem győzök meghálálni. De kíváncsi valaki arra mit zagyválok itt össze? Engem nem áldott meg az ég, író vénával, szép írással, modoros beszéddel. Én nem vagyok különleges szakács, cukrász sem! Nem tudok, gyönyörűen, hímezni, horgolni, kötni, varrni, gyöngyöt fűzni..sorolhatnám. Én olyan egyszerű, hétköznapokat, megélő, túlélő, asszony, nő, feleség, anya vagyok. Néha kicsi lelki támasz, de nagyon apró...
És akkor őszintén elgondolkodtam, milyennek látnak engem? Mint feleség, mint rokon, mint ANYA? Miért csak a hibáimmal szembesítik az embert? A jó, miért hétköznapi, természetes?
Mint barát nem, (abban most nem remekelek..) de mint itt 78 ember, milyennek látnak. Nyilván csak azok írnak és azok olvasnak, akik valamennyire érdeklődnek utánam, de nem látnak.....mit szűrnek le ebből a pár sorból? Biztos sok mindent, mert én lelkemben is az összes blog kedves írója, külön külön, elfoglal egy helyet a lelkemben.
És zagyválok össze megint mindent...mert újabb nehéz hétvégén vagyunk túl, megírtuk a felvételi lapot, jobb lenne nem ebben a korban, hülyeség...kamasz, utál, engem, magát....őszintén nem érdekli a jövő a MOST-nak él....megírtuk a papírt, vasárnap este hét után. Előtte 10 perccel, még nem tudtuk hogy legyen? Apja csalódott, én beletörődött, Mesi megnyugodott...
Nektek írom Kedves Olvasó? Lehet, hisz olvassátok, és mindig hagytok is nyomot nálam. Amit nem győzök meghálálni. De kíváncsi valaki arra mit zagyválok itt össze? Engem nem áldott meg az ég, író vénával, szép írással, modoros beszéddel. Én nem vagyok különleges szakács, cukrász sem! Nem tudok, gyönyörűen, hímezni, horgolni, kötni, varrni, gyöngyöt fűzni..sorolhatnám. Én olyan egyszerű, hétköznapokat, megélő, túlélő, asszony, nő, feleség, anya vagyok. Néha kicsi lelki támasz, de nagyon apró...
És akkor őszintén elgondolkodtam, milyennek látnak engem? Mint feleség, mint rokon, mint ANYA? Miért csak a hibáimmal szembesítik az embert? A jó, miért hétköznapi, természetes?
Mint barát nem, (abban most nem remekelek..) de mint itt 78 ember, milyennek látnak. Nyilván csak azok írnak és azok olvasnak, akik valamennyire érdeklődnek utánam, de nem látnak.....mit szűrnek le ebből a pár sorból? Biztos sok mindent, mert én lelkemben is az összes blog kedves írója, külön külön, elfoglal egy helyet a lelkemben.
És zagyválok össze megint mindent...mert újabb nehéz hétvégén vagyunk túl, megírtuk a felvételi lapot, jobb lenne nem ebben a korban, hülyeség...kamasz, utál, engem, magát....őszintén nem érdekli a jövő a MOST-nak él....megírtuk a papírt, vasárnap este hét után. Előtte 10 perccel, még nem tudtuk hogy legyen? Apja csalódott, én beletörődött, Mesi megnyugodott...
Ki kíváncsi arra, amit írsz? Mi az olvasóid! Miért? Mert hasonlókat élünk át, mert a gyerekeink még kicsit és a Te tapasztalataid segítenek a dolgokat másként (is) látni. Miért is írod? Mert mi, az olvasóid segíteni tudunk néhány probléma megoldásában, de legalább meghallgatunk és az is sokat segít. Menedzselni egy nagycsaládot nem kis feladat. Nem szakács/ cukrász/ kreatív szakember egyikünk sem. Kinek melyik területhez van tehetsége. S hidd el, nem biztos, hogy sokan tudnánk így ellátni a családot, ilyen magas színvonalon. Napi szinten finomakat főzni, sütni és türelemmel terelgetni a kamaszokat és félkamaszokat.
VálaszTörlésA hétvége pedig eltelt, vége, ne is gondolj rá! Jönnek újabb szép napok, napsütés és lehet kimenni a szabadba, mozogni. Az sokat segíthet az ember hangulatán.
A továbbtanulás pedig nagy stressz, még annál a gyereknél is, aki tudja, mit akar, de lehet oda nem veszik fel, hova is adja be 2., 3. helyre. Örülök, hogy sikerült Mesinek döntenie és bízom benne, hogy fel is veszik oda! :-))
Köszönöm amit írsz!:-)))
VálaszTörlésÉn is bízom benne hogy sikerül neki, ügyes lesz, és még a közelemben is marad. Sokat számít!:-)))
Én tisztellek téged(és persze a férjedet)hogy nagycsaládot teremtettetek magatok köré.És szívesen olvasok a mindennapjaitokról.Majd aztán egyszer biztosan hasznát veszem a tapasztalataidnak.
VálaszTörlésMélyen hiszem,hogy van egy sors,egy út,amit végig kell járnunk.Sokszor éreztem azt korábban,hogy nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretném,vagy ahogy jónak gondoltam.Aztán sok év távlatából bebizonyosodott,hogy úgy volt jó,úgy kellett történnie.Pofonokkal,kudarcokkal,csalódásokkal együtt,mert abból építkeztem,az adott új erőt,lendületet.
Ezért azt gondolom,hogy Mesinek is úgy alakul majd a felvételije és a továbbtanulása ahogy az hosszútávon jó lesz neki.Akár úgy,ahogy azt most szeretné,akár másképp,mindenhogy az ő javát szolgálja majd.
Jólesnek nagyon a szavaid! Én is ebben bízom...Mert én is hiszek a sorsban.:-) Csak nehéz most megélni, de csak könnyebb lesz majd, ha megvan az eredmény!
VálaszTörlésSzia Anikó!
VálaszTörlésJó hogy írsz,hidd el sokan szeretik a blogod!:)Le a kalappal előttetek ,3 kamasz és egy kicsi nevelése ebben a mai világban nem mindennapos,és szerintem Te minden jól csinálsz mégha nem is mindig úgy érzed.Hidd el értékelni fogják a gyermekeid,hogy ennyire odaadó Édesanya vagy!
Az hogy most Mesi kamasz hát ....majd elmúlik!Néha olyanokat olvasok nálad,mintha én írtam volna mikor a lányom kamasz volt!/nem volt rég most 19 éves/
Ő se volt jeles tanuló,barátnő gimibe ment ,hát Ő is!Tanulás az nem sok volt ugye,...első szerelem,kedvenc könyv,zenekar ,bulik ezek mind fontosabbak voltak!
Aztán, majd a legjobb érettségit produkálta...:))Néha ő maga is elmosolyodik ha mesélek neki a kamaszkoráról!és most már másfél éve 2000km -re lakik tőlünk/Anglia/és kész felnőtt hölgy!nagyon büszke vagyok Rá! jó látni hogy boldog,mert ugye mi szülők akkor vagyunk a legboldogabbak ha a gyermekeink is azok!
Kívánom Neked,hogy sok boldog pillanatod legyen!Ölellek:)
u.i.Klasszak a névnapi képek:)
Jólesnek a szavaid Erika! Akkor van remény...:-)))
Törlés:)Akkor fogadd barátilag a mosolyt.
VálaszTörlésTalán még magad sem érted, mi miért történik- bár mindennek értelme van. Amit megélsz, amit leírsz, és amit nem...
Légy erős!
Távolból kívánom, de őszintén...
Júlia, köszönöm!!!!!
TörlésSzerintem az, hogy azt írtad, Mesi megnyugodott az számít most igazán (és remélem, jövő ilyenkor is ilyen bölcs leszek), a többi majd alakul.
VálaszTörlésMi meg, akik itt vagyunk, és majd akik még a jövőben járnak erre tanulunk addig a Te tapasztalataidból. Mert ezért írsz többek között... hogy átadd a tapasztalataidat. (meg még egy csomó mást is)
Köszi Dius!
TörlésIgen, most Mesi számít, hiszen azt kell nézni, ahova szívesen jár majd 4 évig!
Tapasztalat? Ha valakinek tudok kicsit adni ó, nagyon örülök, de most nekem is jól jönne....
Anikó, hogy milyennek gondollak? Kedves, családszerető, önkritikával rendelkező, sok nehézséget megélt és megoldó teremtésnek. Szerencsém van személyesen is ismerni (pontosabban találkoztunk személyesen is)és pont olyannak találtalak, mint azt az írásaid alapján elképzeltem magamnak.:-)
VálaszTörlésHogy az egyszerű emberek életét éled? Szerintem mi is. Persze az is kérdés mi az egyszerű meg mi nem (azért értem mire gondolsz)
Bár nem is tudom (vagy pontosan tudom) mennyire egyszerű egy olyan családot menedzselni ahol 4 gyerek nevelkedik.
Sok szervezőnek beletörne a bicskája! :-)
Szóval lehet, hogy nagyon is különleges életet élsz?!
Mesinek meg majd szépen kialakul az élete. Honnan is tudná mihez kezd majd!? Talán van elképzelése de nem lehet tudni azon az úton elindulhat-e vagy a sors valami mást tartogat számára. Ahogy Tálaló is írta, van utunk amit persze alakítunk, de talán alakul is.
Anikó, ne legyetek csalódottak, elkeseredettek!
Sokkal inkább örüljetek annak aminek lehet! Hogy egészségesek vagytok, fiatalok. Nagyon sok minden vár még rátok. Legyetek nyitottak meglátni!
Márti, mindig jóelesnek a szavaid! Igen, mi ismerjük egymást.:-) Én szeretnék sokszor olyan nyugodt, mosolygós lenni mint Te vagy. Talán én is leszek valamikor....
TörlésMegpróbálok nyitott lenni, komolyan!:-)))
Én is szeretem az írásaidat, talán pont azért, mert nem mesterkélt!
VálaszTörlésTermészetes vagy, pont olyan mint egy anyának lennie kell, aki a szerethető "fajta" és nem ego.
Sok dologban hasonlítunk, és bár nekem "csak" 2 csemetém van, már most sokat tanultam tőled/ általatok az életről, -gyereknevelésről...
;)
Köszönöm Mónika!:-)
Törlés"szerethető fajta" nagyon, nagyon jólesett.:-)