....érdekes, tanulságos! Ez mindent elárul, a tegnapi szóbeli felvételiről. Én sokkal lazábbra gondoltam, és jót mosolyogtam, mikor láttam az ifjúságot izgulni. Hát, ez mégsem érettségi! És meglepő, mert igenis, rengeteg dolgot kérdeztek Mesitől. És hadart és izgult, pedig Ő mosolygott a legtöbbet! Úgy összezavarta magát a végén, hogy kivel készítene riportot kérdésre, rávágta, hogy Orbán Viktorral.:-))) (egy apuka éppen azt ecsetelte a társaságnak, hogy a hírességeknek ne a mai sztárokat mondják, hanem Pavarottit, és a végén még a politika is belekerült, így maradhatott meg Mesi fejében ez!:-D) Humán tagozatra szóbeliztek a gyerekek. 12-en, érdekes volt! Mert ahogy álltak sorban a gyerekek. Volt olyan aki anyukájával, teljesen összefonódva, izgultak. Volt, aki csak mappa, és kabát tartónak használta anyukáját!:-) Volt aki öltönyös apukával, és "harcikutya" anyukával jött. Voltak a laza szülők, akik csak néha néha megölelték a gyereküket, és voltak akik szülők nélkül, egyedül izgultak a sorban. (őket nagyon sajnáltam) És voltak Mesiék, akik hárman voltak, egy fiú osztály társ, Mesi előtt szóbelizett, ott drukkolt egy barát is, és Mesi. Vihogtak, mint a kamaszok!:-)))Már meg is jegyezték, hogy nem izgulnak? Na bennük így jött le a feszültség, én meg a kispadon figyeltem Mesit! Jó volt!!! :-)))
És a tanulságos, az volt, hogy a nem izgulásnak meglett az eredménye, nem úgy sikerült ahogy szerette volna Mesi! Örült, hogy az első nap túl van rajta, bánta, hogy nem úgy sikerült! Én mondtam neki, ha ezen múlik, hogy felvegyenek, mert Orbán Viktorral akartál riportot készíteni, akkor ez van! Majd március 4.-re kapott időpontott a másik gimibe is szóbelizni. Azt mondja már nem annyira izgul. Viszont szimpatikus volt, hogy egy személyes, szép levelet kapott az iskolából, ahol nem szóbeli vizsga néven futott a dolog, hanem személyes elbeszélgetésen. Pedig itt is komoly kérdések vannak, mű elemzés. Négy könyvből lehetett választani.
Mondjuk nem értem a stresszeltetés lényegét? Bár azt gondolom, nem olyan rossz ha egy kicsit elgondolkodnak, hogy azért van tétje a dolognak.
És a tanulságos, az volt, hogy a nem izgulásnak meglett az eredménye, nem úgy sikerült ahogy szerette volna Mesi! Örült, hogy az első nap túl van rajta, bánta, hogy nem úgy sikerült! Én mondtam neki, ha ezen múlik, hogy felvegyenek, mert Orbán Viktorral akartál riportot készíteni, akkor ez van! Majd március 4.-re kapott időpontott a másik gimibe is szóbelizni. Azt mondja már nem annyira izgul. Viszont szimpatikus volt, hogy egy személyes, szép levelet kapott az iskolából, ahol nem szóbeli vizsga néven futott a dolog, hanem személyes elbeszélgetésen. Pedig itt is komoly kérdések vannak, mű elemzés. Négy könyvből lehetett választani.
Mondjuk nem értem a stresszeltetés lényegét? Bár azt gondolom, nem olyan rossz ha egy kicsit elgondolkodnak, hogy azért van tétje a dolognak.
A Mesi felvételijét olvasva felelevenedtek bennem az én felvételim és a nagyobbik fiamé.Még kétszer átfogom élni ezeket az izgulós perceket, de jó érzés :)
VálaszTörlésNem is tudtam, hogy van egy nagy fiad is! Ő hány éves?
TörlésInnen kívülről jó érzés, azért bennem is lenne para, ha bemennék!:-)))
Van igen,húsz éves, szoktam írni róla, csak keveset, mert nem szereti ha blogban róla is írok.És ezt tiszteletbe is tartom, ehhez joga van.Pedig rá is nagyon büszke vagyok szép okos, sikeres.Az első házasságomból született.Most költözik Németországba :( örülök neki meg nem is, de ezt nem kell részleteznem,de megértem, mert csak ott tudja magát fejleszteni, itthon nincs rá lehetőség.Olyan karrierista mint én :)Ha lesz időd olvas vissza és még fényképet is találsz :)
TörlésKöszönöm, hogy válaszoltál!:-) Vissza olvasok mindenképp!
TörlésEz csak természetes :)Írnék szívesen arról is, hogy Valentin napon volt az eljegyzése, és úgy nézki az idén augusztusban is esküvő is lesz ;-)Nem, nem leszek még nagymama, csak azt mondták Ők nem szeretnének öt évig jegyben járni ;))
TörlésMilyen furcsa lehet egy ilyen nagyfiú, egy ovis, és egy kiskirálylány! Vagyis nem is furcsa csak most nekem még új, de jó, hogy megosztottad velem!:-)
TörlésAnnyira, de annyira örülök, hogy ezt írod, hogy eljegyzés volt, és esküvőt terveznek.Megnyugtató, hogy vannak még ilyen fiatalok! Büszke lehetsz a fiadra!:-)
Nagyon jó így, soha nem kívánhattam volna jobbat ;-) Kingának meg jó dolga van három pasi kényezteti :)
TörlésÚh, de stresszeltem én is annak idején. Olyan érzésem van, hogy pont ez a kis baki lesz a pozitivum nálatok...már ha egyáltalán baki, mert miért is ne érdekelhetne egy mai fiatalt Orbán Viktor?? Akivel amúgy én is elbeszélgetnék, hogy mint magánember milyen is.Szóval nem biztos, hogy ez annyira rossz, ahogy gondolod. Szorítok!
VálaszTörlésNem hiszem, hogy igazán érdekelné Orbán Viktor, Mesit!Tudom!:-)))) Aki érdekli az Leiner Laura, na őt biztos szívesen faggatná. (író):-)))
TörlésAmúgy nincs bajom ezzel, ha tényleg érdekelné, de a poén ebben az volt, hogy nem, és így vágta rá!
Nekem meg az érettségim elevenedett fel... :-))) Az sem most volt...
VálaszTörlésMesinek drukkolok nagyon, hogy minden jól menjen!
Köszönöm Dominika!:-) Március 13.-án derül ki az ideiglenes felvételi lista.
TörlésElőször is, nagyon drukkoltam, drukkolok Mesinek!
VálaszTörlésNem biztos, hogy olyan nagy baj, ha a gyerekek már ebben a korban kicsit hozzászoknak a vizsgaszituációhoz, később, amikor már nem olyan elnézőek az emberrel, lazán tudják kezelni. Nekem az érettségi volt az első ilyen, utána viszont, volt olyan felvételim, ahol annyira lazán vettem a dolgot, hogy 5 perc alatt max. pontot dumáltam össze, míg a többiek 15-20 percet is a teremben voltak. :-))
Köszi!:-)
TörlésIgen, nem baj ha megismerkednek dolgokkal most, bár ugye az érettségi négy év múlva lesz, addig még változnak sokat.
De ügyes voltál nagyon, én parás voltam mindig!:-)
Ahogy olvastam, hogy voltak gyerekek egyedül, és sajnáltad őket, felmerült a kérdés bennem, miért?
VálaszTörlésÉn is egyedül mentem, emlékszem, és néztem, hogy anyuka-apuka ott van, vagy minimum autóval a suliig kísérték a gyereket, ott puszi-puszi, és mentek munkába.
Én más miatt voltam egyedül. Apám eszembe sem jutott volna, mert nem volt szokása apaként viselkedni, anyukám pedig, aki annyira ott akart lenni, tartani bennem a lelket, aznap egy messzi városban volt a következő válási tárgyaláson. Akkor, amikor én sikeresen felvételiztem, végre sikeresen elvált... jobban izgultam aznap miatta, mint a saját dolgaim miatt, tudom, ahogy fehér blúzban állok az ablakban, mindenki tanul mellettem, én pedig anyunak küldöm az erőt. Nálunk sorsdöntő nap volt ez, és mindkettőnknek pozitív irányban :)
Örülök, hogy ilyen volt!:-)
TörlésAzért sajnáltam, mert nálunk nem volt felvételi, legalábbis 14 éves korban nem! 18 évesen érettségi után már más. Azért sajnáltam, mert viszont arra emlékszem, milyen jó lett volna, vagy jó is volt, mikor anyukám mellettem volt, vagy csak két lépéssel mögöttem, mint most én Mesinél. Kell ez a kapocs! És én nem vagyok az a suliig cipelős anyuka, ment fel ebbe a suliba egyedül már többszőr is. De azért is sajnáltam őket, mert még olyan zavaros nekik minden....
Igen, ismerős... én azt sem tudtam először, hová kell menni, először voltam az épületben, én is 14 voltam akkor, most belegondolva, csoda, hogy nem tévedtem el abban a labirintusban :D
Törlés