2013. február 7., csütörtök

Ej, de jó volt!:-)

Megláttam Györgyinél a bejegyzése címét. Évforduló!
Emlékeztem rá, hogy valahogy februárban kezdtem el blogot írni három éve. És visszakerestem, és igen, február 9.-én. Lassan három éves, a Mi kis életünk blog! De jó!!!! És kicsit vissza olvasgattam, olyan jó volt!:-)))

Már régen éreztem azt az érzést, mint este éreztem. Akinek szokott lenni erős fejfájása, az tudja mit írok, mert olyan volt, mikor  a fejfájás megszűnik, és sokkal szebbnek látod a világot, mintha valami boldogság hormon elöntené a testedet. (el is önti valami) És az egy dolog, hogy elmúlt, a napok óta tartó fejfájásom is. De kaptam valakitől egy emailt délelőtt. Elolvastam, majd Bettussal is beszélgettem, olvastam a hozzászólásokat is. És kezdett bennem rendben menni a dolgok. Megemésztettem az írást, ami hihetetlen jólesett, és olyan igazság volt benne. Köszönöm! Nem írom le, ki volt, Ő tudja! És azt is tudom szerény, hogy zavarban lenne tőle!:-)
Tehát délután, elmentünk fog szabályzásra a fiúkkal, Csenge aludt, Mesi ruha próbán volt (ja, nem tudom írtam e, de keringőzni fognak, szombaton a bálon, majd erről még írok), majd bementünk a boltba, vacsit venni...megfőztem, kis édes savanyú csirke mellet, rizzsel, majd vacsiztunk. Zsolti picit jobb kedvűen jött haza, és én teljesen feldobva hallgattam a családom. És mikor este elmentem olvasni, csak azt hallottam, Mesi az apjával beszélget, majd hangosabban kacarásznak. Tudom, ez nem jelenti azt, mindig így lesz! De most JÓ, nagyon JÓ!:-)

Dius kérdezte már tőlem, vagyis inkább nem érti, miért nem lehet panaszkodni? Vagyis miért érzem úgy, hogy nem jó panaszkodni? Aki kicsit is ismer, tudja nem vagyok az a panaszkodós fajta. Nem tudom miért, nekem az alap természetem sem az! És azért nem szeretek panaszkodni, mert a kátyúból, nekem kell kijönnöm, minnél mélyebbre ásom magam, annál mélyebbről kell kikecmeregnem. És bevallom, én már annyit csalódtam abban, hogy elmondanád valakinek a problémádat, de süket fülek vannak, vagy nagyobb problémája van neki, mint neked. Akkor minek mondjam? Pl. Anyósom, ha csak annyit mondok, fáradt vagyok, fél órát hallgatom, ő sokkal fáradtabb, és mikor ennyi idős volt neki sokkal nehezebb volt. És arra a feltevésemre hogy 15 éve, Zsoltival nem voltunk sehol kettesben egy egész napot sem, válasz, nem az volt, hogy vigyázok a gyerekekre, szóljatok bármikor, hanem, úgy csinált mintha nem hallotta volna meg, és kihátrált a lakásból. Régen felhúztam rajta az orrom, nem mentem fel hozzájuk. Ma már csak megemlítem Zsoltinak, és jár az agyam, hogy lehessen pihenni kicsit, majd megoldjuk magunk. Abba nem megyek most bele sógornőméknél mennyire másképp van, de nekik ezt osztották, nem cserélnék velük!
Tehát nem tudom mennyire, voltam érthető, de ezért nem szeretek panaszkodni.

De a terápia, nagyon jót tett!:-) Ma sem süt a nap, sőt esett éjjel az hó, de hát tél van, hagy essen!:-) Én mosolygok, mert élni szép! Meg főzök, sütök, mosok, takarítok, és sokat ölelem magamhoz a szeretetgombócot, meg a nagyokat is, mert jó, hogy vannak nekem Ők, Zsoltival!:-)
 

14 megjegyzés:

  1. Teljesen érthető volt...;)
    Tudom, hogy sovány vigasz számodra, de mi meg 7 éve nem voltunk sehol kettesben...
    Senki nincs akire számíthatunk, a nagyszülők meg már rég elmentek...
    Tudod, az egészben talán már az a legviccesebb, hogy nélkülük, nem is mennénk sehová, mert szeretünk együtt lenni,és igazán kitűnő társaságot nyújtanak számunkra.
    Hasonlóan hozzád, néha nekem is vannak fellángolásaim, az utazással kapcsolatban, de a végén minden változatlan, marad a négy fő...

    A jó, pedig mindig Jóóó!
    :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is mindig fellángolok, hogy most aztán megérdemeljük, de a végén minden marad a régiben. Vagy hatan, vagy sehogy...:-)
      És a jó, tényleg JÓ!:-))))

      Törlés
  2. Én még nem táncoltam a férjemmel, pedig 11 éve vagyunk együtt. Nem akarok így meghalni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kívánom ne is legyen így!!!!!
      Pedig rátok is férne egy kis kikapcsolódás!

      Törlés
  3. Örülök,hogy látod az alagút végét ;)Az anyós sztori ismerős,én anyut szoktam elhívni 180km ről hozzánk ha valahová menni akarunk/ok, mert másra mi sem nagyon számíthatunk, pedig a másik nagymama csak 2km re lakik tőlünk.Már a napját sem tudom mikor voltunk mi is kettesben valahol, akár csak egy moziba is.Pedig feltöltődni nem ártana, hogy az ilyen borús napokon legyen miből energiát meríteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De azért ez annyira furcsa, sokkal többet hallok arról, hogy nincs segítség, mint arról mennyi van...:-( Ez olyan szomorú! Én nem szeretnék ilyen nagymama lenni...

      Törlés
  4. Egy napon születtem a blogoddal:))Igaz néhány évvel korábban.Azt kívánom neki,amit magamnak is:hosszú,tartalmas életet:)

    Mi sem megyünk sohova kettesben.Múltkor mondtam Anyunak,valamelyik(bármelyik!)reggel elmennénk úszni együtt,át tudna-e jönni másfél órára.Az volt a válasza,hogy olyankor a húgomékhoz megy át,elbúcsúszni a gyerekektől iskola,óvoda elött.Hozzáteszem öt percre akkor is kimehetne hozzájuk,mert a kislány olyankor még alszik.Szombatonként ugyan számíthatunk rá,de akkor dolgozunk.Amúgy meg nem is igényeljük a segítséget,mert bárhová magunkkal tudjuk vinni.Ha bulizunk a férjem barátaival,akkor 8 után lefürdetjük,ahol épp vagyunk,az utazóágyát pedig visszük magunkkal.Amit pedig az anyósodról írtál az olyan mintha Anyut hallanám.

    Örülök,hogy vidámabb a kedved,és ,hogy néhány kicsi boldogság segít jobb színben látni a problémákat is:))




    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk is a sógornőmék csak szóltak, hogy mennének nyaralni, már ott is sertepertélt anyósom, nálunk meg....ha fél órát elszaladtam valahova, a boltba viszhangzott, milyen sokat vigyázott a gyerekekre.:-( De ma már nem izgat, segítenek a nagyok, vagy visszük mi is Csengét mindenhova.:-)

      Törlés
  5. Még egy hasonlóság! :-)) Kár, hogy olyan messze laktok, Anyu vigyázna szívesen a gyerekekre. Bár mi tavaly nyáron elmentünk két napra nagyfiú nélkül és folyamatosan arról beszélgettünk, hogy mennyire tetszene neki is, amiket láttunk. :-)) És ő is kérte, hogy vigyük el oda őt. szóval az idén hármasban megyünk majd.
    Amúgy panaszkodni jó dolog, legalább is annak, akinél ez a problémamegoldás egy módja. Ha ez Neked jó, panaszkodj! Látod,a kedved is jobb, halad ez! :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Halad, halad....és ez olyan jó!:-) Bár jön a hétvége, kíváncsi leszek!:-)

      Törlés
  6. Örülök,hogy már jobb a kedved. :) Mi sem voltunk már nagyon régen kettesben,nálunk sincs segítség.Néha én is fellángolok,de a végén nálunk is minden marad a régiben.
    De tudom mi lenne,ha egyszer sikerülne megvalósítani.Folyton arról beszélnénk vajon most ők mit csinálnak,hogy érzik magukat.Hiányoznának nagyon. :)
    Szép hétvégét nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan így lenne náluk is, ha...de nem lesz ha, egy darabig, biztos!:-)
      Nektek is nagyon jó, pihentető hétvégét!

      Törlés